Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919)

Önarckép


Római híd Mosztarban, 1903


Tavasz Mosztarban, 1903


Traui látkép naplemente idején


Felvidéki orvoscsaládban született, maga is gyógyszerészként helyezkedett el. Huszonhét éves korában élete gyökeres fordulatot vett, amikor is egy „égi szózat” (valószínűleg skizofréniás hallucináció) azt közölte vele: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője. Nagyobb Raffaelnél.” 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta maradt.


1902-ben festette a felvidéki Selmecbánya látképét megörökítő művét, majd a boszniai Jajcéban és a Magyar Alföldön található Hortobágyon dolgozott. Később Egyiptomban, Palesztinában és Athénben alkot, megörökíti a jeruzsálemi Siratófalat, és megfesti a Görög színház Taorminában nevű, több négyzetméteres tájképeit. 1907-ben, Libanonban alkotta meg legismertebb festményét, a Magányos cédrust.


Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják élénk színvilága, mágikus-realista hangvétele miatt, de egyéni stílusa nem tartozik egyik körülhatárolható művészeti irányzathoz sem. Vizionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi.


Külföldi kiállításairól a legnagyobb kritikusok is elismerően nyilatkoztak, magyarországi kortársai azonban nemigen értették meg a művészetét, és csak halála utáni ismerték fel jelentőségét. Az 1948-as brüsszeli világkiállításon Picasso is csodálatát fejezte ki: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak”.